Inspiráció

Megígértem magamnak hogy csak jókedvűen írok bármiről is. Hát most az vagyok.

Ha sokat vagy egyedül általában magaddal vagy : virtuálisan beszélgetsz,sok podcast -ot, YouTube videót nézel, olvasol stb. Én akkor sem cserélem fel olyan emberek társaságára akiket  épp most dobott a kocka.

Egy nagyon nehéz év után úgy döntöttem az élet vidámabbik oldalára állok -a napos oldalra-.

Mindig figyelem azokat a pillanatokat amikor valami csak úgy beesik az agyam látószögébe. Én mindig beszélni tudtam -azt igen sokat - most megpróbálom ezeket a gondolatokat leírva elmesélni.

Tizenévek óta ellenálltam a facebook-nak, nem  én akkor sem regisztrálok , én nem akarom hogy engem vagy a családom tök idegen emberek bárhol a világon pillanatok alatt lecsekkoljanak hol vagyok,hol jártam iskolába,hol nyaraltam ,hogy nézünk ki,stb. Hideg futkároz a bőrömön, amikor azt hallom vagy látom körülöttem hogy bárki aki szóba kerül pillanatok alatt virtuálisan le csekkolható. Én ennél szemérmesebb vagyok -gondoltam -hogy néz az ki hogy én olyan embereket lássak akármilyen fényképeken ,akiket még csak nem is ismerek. Akikhez közöm van ,és érdeklődünk egymás iránt ,azokkal úgyis tartom a kapcsolatot; 1 millió módja van a NET segítségével:

.De személyes. Én írok neki ő válaszol nekem stb.

Szóval én nem facebook-ozom. Szemérmetlen ,álságos ,hamis ,semmi köze -úgy éreztem -a valósághoz.

És most úgy döntöttem a blog -írók csapatához csatlakozom tétován. Ehhez e-mail címre, belépési kódra, facebook elérhetőségre, arra való kódra, jelszóra ,google fiókom jelszavára ,belépő nevemre volt szükség. Kb. ennyi…

Hurrá most mégis csatlakoztam és nem vagyok boldogtalan.