Hol a hiba?

Embertársaink legnagyobb hibája, hogy nem olyanok, mint mi.

Régebben pl.- jó régen-  ismerős párral összefutottunk: kifaggattak bennünket hol élünk, hol dolgozunk ; hamar előálltak a kedves mosolygós kéréssel; hogy ők épp most költöznek egyik bérlet ből a másikba,van egy-két nagy virág azt nem tudják egyelőre hova rakni. Egy hónapig laktak akkor velünk az összes cuccukkal együtt.  Azóta hálisten nagyon ritkán találkozunk és soha se hívjuk fel őket, amin érdekes nem csodálkoznak, csak mindig fel ajánlják -ugorjon már be hozzánk egyszer. Ez 30 éve egyszer nem történt meg. Nem hinném hogy vették a lapot.

Mások vagyunk-ezt tudom - mindannyian, de azt végképp nem értem hogy egy utcai össze találkozáskor távoli ismerősökkel (ismerőseink ismerősei) és 2 percen belül minden fontos kérdést megkapunk mivel foglalkozunk mennyit keresünk most hol lakunk stb. Én nem szoktam érteni ezt a világot mert vannak kérdések amiket majdnem ismeretlenül azért nem teszünk fel másoknak.

Akkor a kölcsön kérők. Hát tök sokan vannak és nem az a baj hogy kérnek hanem mikor nem adják vissza és szerényen próbálkozol visszakérni a már rég elfeledett összeget még ők vannak megsértődve.

Aztán a szívességek: újra találkozás: felületes összefutás nyaralás közben : megjöttek a szokásos mindent tudni akarok kérdések, mi válaszoltunk; az eredmény: a lovukat beköltöztették a telepünkre (Mert ott van hely), amit ráadásul velünk szállíttattak oda és azóta is otthagyták minden gondjával, költségével együtt. No ez már nem semmi.

Legközelebb valaki a gyerekét hagyja nálunk mert hogy elég szobánk van. Vagy nemtom. Biztos bennünk van a hiba.